Harminc év a gép mögött. Egy kérdés.

Fotográfus családba születtem. Nagymamám, Nádor Ilona, Magyarország úttörő női fotográfusainak egyike és egy női magazin vezető fotósa volt. Nemcsak mesterem, hanem legnagyobb tanárom is: tőle kaptam az alázatot, a fegyelmet, és mindenekelőtt a portré lényegét — meglátni az embert a kép mögött.

A középiskola után fotográfiai szakközépiskolában tanultam, gyakorlatomat egy nagy napilapnál töltöttem. Elismert fotósok mellett tanultam meg, hogyan kell gyors, pontos és erős képeket készíteni. Ekkoriban értettem meg, hogy a tiszta sajtófotó nem az én utam — jobban érdekelt a hangulat és a vizuális történet formálása, mint az események puszta rögzítése.

Korán mély vonzalmat éreztem a mozgókép iránt is, ezért elvégeztem egy operatőri képzést. A fotográfusi munka mellett évekig dolgoztam operatőrként különböző közszolgálati televízióknál.

A '90-es évek közepe óta a fő területem az alkalmazott és portréfotográfia. Operatőrként és fő operatőrként (DoP) is sokat dolgozom kereskedelmi területen: klipeket, PR- és céges filmeket, tévéreklámokat és online kampányokat készítek.

A megbízásokon túl mindig fenntartok időt a személyes munkára — olyan képekre és filmekre, amelyek pusztán a képkészítés öröméért születnek. Hiszem, hogy ma nincsenek „zseniális művészek”, csak elhivatott mesteremberek, akik becsülettel és alázattal állnak a munkájukhoz. A jövő nemzedékei döntik el, mely képek maradnak fenn, és kit fognak művészként emlegetni.